Egy kis TÖRTÉNELEM !

Egy kis TÖRTÉNELEM!

A két ős-szakosztály egyike, a labdarúgó-szakosztály, 1912 nyarán alakult meg, az akkori BKVT (Budapesti Közúti Vaspálya Társaság) néhány lelkes sportszerető tisztviselőjének kezdeményezésére. Lelkesedésben, sportszeretetben nem volt hiány, sőt a két rend felszerelésben sem. A két bordó-fehér színű garnitúrát saját zsebpénzükből adták össze a kerek bőrlabda villamosvasúti szerelmesei.

Az első három esztendő más hivatalok-elsősorban az Általános Hitelbank hasonló szervezetű tisztviselőivel lejátszott barátságos mérkőzésekkel telt el. A bajnokságban először 1915-ben találkozhatunk a BKVT labdarugóival. Az MLSZ-ben szívesen fogadták a pályával is rendelkező BKVT jelentkezését, annál is inkább, mert az akkor már egy éve dúló I. világháború megtizedelte a működő csapatokat, sőt néhány csapat működését meg is szüntette. A Thököly és a Mexikói út kereszteződésénél felépül a BKVT sporttelepe az úgynevezett “Nova pálya”, tulajdonosai az egyesületet a Hadibajnokság II. osztályába osztották be. 1918. szeptember 5-én a csapat új neve: Budapesti Egyesített Városi Vasút Egyesülete (BEVVE)

A Tanácsköztársaság leverése után nehéz esztendők következtek a szakosztályra. A támogatás hiánya, a villamosvasúti dolgozók sanyarú helyzete megbénította a szakosztály működését, a csapat az MLSZ bajnokságból is visszalépett. Az elkövetkezendő években az egyesület különböző díjmérkőzéseken vett részt, esősorban a fővárosi üzemek részére kiírt polgármesteri serlegekért játszott.

Nagy jelentőségű volt a főváros vezetésének azon döntése, hogy 1923 január 1-gyel összevonta a különböző vasúttársaságokat (Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság) BSZKRT néven. Evvel a döntéssel a klub életében is egy új és sikeresebb korszak következett. A labdarugó-szakosztály is erősödött. Évről évre jobban szerepel. 1926-tól a bordó-fehér mez helyett már kék-sárga szerelésben játszik a csapat.1928-ban megnyerik a bajnokságot és immár az amatőrbajnokság legmagasabb osztályában, képvisel remek játékerőt. Évről évre a dobogón végez. Ebben az időben az egészséges nevelőmunka is mind szebb hajtásokat eredményezett. Az utánpótlás csapatok is számos első helyet és szép eredményeket érnek el.

Szívesen látták a szép stílusban, eredményesen játszó BSZKRT labdarúgókat a környező országokban is. Olyan győzelmeket értek el az 1930-as években különböző nemzetközi találkozókon labdarúgóink, amelyekre nemcsak a hazai, de a nemzetközi sportközvélemény is felfigyelt. Jó hírű román (Nagyváradi AC, Nagyváradi Törekvés, Kolozsvári Universitatea), csehszlovák (Ungvár válogatottja, Komárom válogatottja, FC Komárom), osztrák (Strassenbachner VE Wien, FL Slovan Wien) és más csapatok legyőzésével szerzett a csapat értékes nemzetközi sikereket.

A labdarúgó-szakosztálynak ebben az első aranykorszakában már nemcsak a vállalat tisztviselői szerepeltek a csapatban, de kalauzok, kocsivezetők, szerelők, nemritkán -uram bocsá’- pályamunkások is.

A 30-as évek csapatához számos hazai bravúr emléke is fűződik. Az 1930/31-es bajnoki évben edzőmérkőzésen, 4:1-re verte a magyar profi válogatottat, kiverte a Magyar Kupából a Genfben” Bajnokok Bajnoka” tornát nyer Újpestet, a Nemzeti Bajnokságban szereplő Vasast, a Szegedet és csak a későbbi győztes III.Ker.FC tudta megállítani ezt a pompás sorozatot. Az amatőr csapatok közül ebben az esztendőben a BSZKRT SE tartotta magát legtovább a klasszikus Magyar Kupában.

A magyar labdarúgó sport átszervezése, az új rendszer kiírása az egyik legjobb amatőr csapatot, a BSZKRT-ot is a Nemzeti bajnokság B. osztályába, a későbbi NBII-be sorolta. Az NBB három csoportjában (Alföldi, Felvidéki, Dunántúli) olyan csapatok harcoltak az NBI-be jutásért, amilyen pl. WMFC, Vasas, Salgótarján, Diósgyőr, Zugló, Debreceni VSC, Dorog, Tatabánya… Ebben az “előkelő” társaságban az 1939/40-es évi bajnoki idényben sikerült kiharcolni az NBI-be a feljutást. Igaz, hogy a csoport bajnokságban a harmadikok lettek az SBTC és a DiMÁVAG mögött, azonban osztályozón bizonyíthatta rátermettségét az élvonalra, Belügyminisztériumi döntés értelmében kizárt debreceni Bocskai megüresedett helyére. A DVSC-vel és a DiMÁVAG-gal. Az első osztályozón Diósgyőrött a DVSC ellen 2:1, majd az MTK-pályán 5:2 a DiMÁVAG ellen. A két győzelem után egyenes út vezetett az NBI-be.

Pompás győzelemmel mutatkozott be a magyar bajnokság legmagasabb osztályában. A Latorca utcában 3:1-re verte a házigazda Elektromost. Az akkori sportsajtó humor rovatában meg is született az első tréfa a csapatról: “Gázolt a BSZKRT a Latorca utcában!” Egy ideig jó folyatás is. Legyőzve az ősi nagy ellenfél a Hungária és a Törekvés játékosait magáénak tudó WMFC-t, majd szinte bombatámadásnak számító FTC ellen szerzett pont. Az Újpest ellen egy góllal alulmaradva, a Haladást és a Kispestet legyőzve, utóbbit 5-1-re. Előkelő 9 helyen zárta az őszt. A tavasz korántsem sikerült ilyen fényesre, bár néhány bravúr így is akadt (SBTC, Szolnok, Újpest, Tokod) még így is jó képességeket bizonyított. Végül is emelt fővel a négy közül a “legjobb” kiesőként búcsúzott az élvonaltól.

A következő évben a ragyogó képességekkel, rendelkező Vasassal vívottaz NBII Rákóczi csoportjában drámai harcot a bajnoki címért, hajszállal alul maradt a csapat. No, de ami késik, nem múlik… egy évvel később, mint az NBII Wesselényi csoport biztos bajnoka ismét az NBI-be került. Pedig előzőleg az öt csoport győztesnek (BVSC, ETO, DVSC, SZVSE, BSZKRT) osztályozót kellett játszani, mert 5-ből csak 3 juthatott az “ígéret földjére”.

Az 1943/44-es bajnoki küzdelmek alakulását gyászos idők körülményei irányították, szabályozták. Melyik csapat hány játékosát tudta felmenteni a katonai szolgálat alól, nagyrészt ez befolyásolta az eredményeket. Egyszer-egyszer magára talált a csapat, de ez sem segített és búcsúztunk az NBI-től. Azonban 1944 őszén már szó sem lehetett rendszeres országos bajnokságról. A Hadibajnokságban ismét a legjobbak közt a BSZKRT. 1944 karácsonyán a fővárost körülzárták a “felszabadító” szovjet csapatok és a keserves Hadibajnokság félbeszakadt.

Nehezen indult az új élet 1945 tavaszán. A pályán katonai alakulatok állomásoztak. Az MLSZ az “Előre” néven szereplő csapatunkat nem osztotta be az első osztályba. Azzal az indokkal, hogy a BSZKRT az utolsó szabályos bajnoki év végén kiesett. Így a BLSZ I-be nyer csak besorolást.

A Budapest bajnokságban 3. helyen végzett a csapatunk. Az 1945/46-os kétfordulós bajnokságba is ezt a helyezést ismételte meg. Azonban egy visszalépés folytán besorolást nyert az NBII-be. Az első évben még kilenc, de utána harmadik az új Előre. Az 1948/49-es év újabb sikeres állomás a csapat életében. Az NBII Keleti csoportjában bajnokságot nyerve ismét jogot szereztek az első osztályú szereplésre. Nehezen lendült játékba a csapat, nem igen szokta meg újra az élvonal légkörét és nagy küzdelmek közepette kiesett a legjobbak közül. A következő idényt mégis az első osztályban tölthette, mert a szakszervezetek ipari átszervezése következtében (MATEOSZ beolvasztása) ismét jogot nyert az élvonalhoz. Természetesen Bp.Előre néven szerepelt a csapat. Gumi kerekeken nem tudott gurulni a villamos… Ez a fúzió nem hozott sok eredményt, mert a kiesők közé sodorta az Előrét.1951-től kezdődően három éven keresztül a II. osztály élcsoportjában tanyázó csapat volt az Előre.

A 3 egyesület erőszakos fúziójának következtében az NBII-es helyet a Bp. Törekvés foglalta el, míg az FVV Törekvés a Bp. II. osztályában küzdhetett a bajnoki pontokért. A szétválást követően megalakuló Előre SC labdarúgó-csapata az NBII-be nyert besorolást, és váltakozó sikerekkel egészen 1966-ig ott szerepelt.

Időközben számos és eredményes nemzetközi mérkőzést ( Jugoszlávia, Lengyelország, stb.) játszott a csapat. Az évek során sok-sok, később nagy csapatokban játszó játékos nevelődött az egyesületben. A szakosztály mindig is híres volt, hogy elsősorban saját nevelésű és tehetséges utánpótlásra támaszkodott. 1964-es esztendő a felfelé kapaszkodás első esztendeje volt. Kezdett kialakulni a később sok sikert elérő csapat gerince. Hatodik, harmadik, majd ismét harmadik helyezés után 1966-ban sikerült a feljebb lépés. A budapesti, majd 1969-től BKV Előre SC öt esztendeig szerepelt a második vonalban.1970/71. végén kiesett az NBI/B-ből. Ebben az időszakban is eredményesen és tudatosan folyt az utánpótlás szervezése és nevelése. A főváros tömegközlekedését bonyolító vállalatok összevonásának következtében rendelkezésre álló Lehel úti Autóbusz-pálya lett ennek a központja.

Az NBII-ben való szereplés mindössze egy évig tartott. Ezt követően egy év második vonal (NBI/B), majd ismét az NBII következett. A sportág átszervezése folytán 1974/75-ben a csapat az NBIII-ban találta magát, és két év bronzérem után fölényesen nyerte a bajnokságot. Az 1977/78. évi bajnokságtól kezdődően öt éven keresztül az NBII egyik, váltakozó sikerekkel, kellemes és kellemetlen meglepetésekkel szereplő csapata volt a BKV Előre SC. Az 1982/83.év bajnokságra ismét átszervezésre került a magyar labdarúgás. Ennek következtében csapatunk a területi bajnokságba nyert besorolást. A Duna, Körös ezt követően a Mátra csoportban történő szereplés után ismét a Duna csoport következett. Öt évig ebben a csoportban szerepel a csapat. Eljött az 1989/90-es idény, mikor is végre bajnok csapatot avattak a Sport utcában. A második vonal nyugati csoportjában egy stabil 11. hely lett az év végére. A következő esztendő meglepetés csapata vitát kizárólag a BKV Előre, hiszen a 2. helyével jogot szerzett osztályozót játszani az NBI-be kerülésért. Hatalmas csatában maradtunk alul két mérkőzésen a Diósgyőri VTK ellen. A következő évben hajszállal csúsztunk le az újabb osztályozóról.

1993/94-ben szerényebb 6.helyezés, majd ismét második helyezés következett. Jöhetett az osztályozó. A sors az előző évi NBI-es bajnokkal a Vác FC-Samsunggal hozta össze a kék-sárgákat. A váci 4-0 után a visszavágó csak tisztes helytállásról szólhatott (1-1) Az elvérzés után legjobb játékosaink eligazoltak így szép teljesítmény a következő évben elért 6. hely. Ismételt átszervezésre került a magyar II. osztály, ami azt jelentette, hogy az első kilenc helyezett tarthatta meg másodosztályú tagságát az újjá szervezett NBI/B-ben. Tovább gyengülő csapatunk csak a 11. helyen végzett így sajnos a már III. vonalnak számító NBII nyugati csoportjában küzdhetett a bajnoki pontokért. Ebben az időszakban kötött a klub megállapodást az MTK csapatával a fiókcsapatként a további működésről. (Szerencsére ez a szégyen csak néhány évig sújtotta a csapatot.) Ez azt jelentette, hogy 4-5 játékos kettős igazolással mindkét csapatban játszhatott. Egyenlőre a kicserélődött játékoskeret nem hozott sok eredményt Dajka László vezetésével, de azért bizakodásra adott okot az elért 4. hely. Az elkövetkezendő évben nyílt cél volt a visszajutás a másodosztályba, nem is bízták a véletlenre a vezetők a dolgot. Több neves élvonalbeli és régebben a válogatottban is szerepelt játékos érkezett. Meg is lett az eredmény 2 helyezettként vissza is jutottunk! A Profi liga bevezetésével az NBI-nek „csúfolt“ másodosztályban frissen felkerülve nem kis meglepetésre 3. helyezést értünk el, ami nem is rossz teljesítmény a jobbnál jobb erőkből álló bajnokságban. A ezredforduló se hozott kisebb meglepetést, mint bajnoki aranyat… Az egész évadban rólunk beszélt a sajtó és a közvélemény, „vajon minek ennyi pesti csapat az első osztályba?“, meg „tudja e vállalni az első osztályt a BKV Előre?“ A válasz nem volt a fociberkekben jártasabb emberek számára meglepetés, hogy NEM! A bajnoki arany mellett hatalmas sikerek voltak a Magyar Kupában is. Egészen az elődöntőig menetelt a csapat, ott is csak nagy szerencsével idegenben az első osztályú Videoton tudta megállítani a Dajka legénységet. Ezek után szerényebb bajnoki 6. helyezés és a kupában a 16 közé kerülés sikerült, ahol a Megyeri úton 3-2 –es Újpesti győzelemmel kellett búcsúzni. 2002/03 idény csak 13. helyezést hozott, míg a szurkolók a Magyar Kupa menetelésben vigasztalódtak. Fejet hajtott előttünk a nagy múltú Videoton, Siófok és csak az elődöntőben a Ferencváros tudott a Hungária krt-n győzni 2-1-re. 2003 kicsit jobb bajnoki szereplés (7.hely) és szerényebb kupa…16 közé kerülés. 2004/05-ös idényre szerintem még egy darabig fognak emlékezni a szurkolók, ha nem is a bajnoki 8. helyre, de az újabb kupamenetelésre annál inkább. Búcsúztattuk az NB1-es Győri ETO-t és az ős rivális MTK-t, nem szabad szó nélkül elmenni az MTK tartalékokból álló Bodajk kiverése mellett a négy közé kerülésért folytatott harcban. Az elődöntő szinte a 2 évvel ezelőtti papírforma, Ferencváros és tisztes helytállás (1-3).
Evvel be is fejeződött a sikerek korszaka. A bajnokságban évről évre a kiesés szele fenyegeti a csapatot és a Magyar Kupa is rendre vége szakad az első körben.

Napjaink focija se kecsegtet per pillanat jóval küzdelem a bennmaradásért, a napi túlélés a cél az egyre fogyatkozó anyagi keretek között…

Szólj hozzá elsőként

Hozzászólás írása

A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező. A személyes adatokat nem osztjuk meg másokkal.


*


tizennégy − öt =